kekeç

1. Kekeme (Af. Isp. Dz. Mn. Es. Ks. Çkr. Çr. Sm. Ama. To. Or. Gm. Gr. Ar. Kr. MI. Gaz. Mr. Hat. Ur. Sv. Yz. Ank. Krş. Ky. Nğ. Kn. Ada. Ant. Krk.) 2. Çene (Ay.)